Pszichológiai támogatás
A pszichológiai támogatás célja elsősorban az, hogy a kliens könnyebben alkalmazkodjon a látásvesztéshez, megőrizze vagy helyreállítsa lelki egyensúlyát és megtalálja azokat a belső és külső erőforrásokat, amelyek segítségével önállóbb és kiegyensúlyozottabb életet tud élni.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A látás részleges vagy teljes elvesztése jelentős élethelyzeti változást okoz. Az érintett személynek nemcsak gyakorlati akadályokkal kell megküzdenie, hanem olyan érzésekkel is, mint a veszteség, gyász, bizonytalanság, szorongás, félelem, düh, szomorúság, tehetetlenség vagy az önbizalom csökkenése. A pszichológus feladata ilyenkor nem az, hogy „megjavítsa” az ügyfelet, hanem hogy biztonságos, elfogadó közeget biztosítson, amelyben az érintett feldolgozhatja a történteket és megtalálhatja az alkalmazkodás számára megfelelő módjait.
A pszichológus többek között:
- meghallgatja és érzelmileg támogatja az ügyfelet
- segít megérteni és elfogadni a látásvesztéssel kapcsolatos érzéseket
- támogatja a veszteség és a megváltozott élethelyzet feldolgozását
- segít felismerni a szorongást, tartós lehangoltságot, önértékelési problémákat vagy más pszichés nehézségeket
- segíti az önbizalom és önállóság megerősítését
- támogatja az új élethelyzethez és a megváltozott képességekhez való alkalmazkodást
- segít feltárni azokat az erőforrásokat, amelyekre az ügyfél támaszkodhat
- szükség esetén segít a családi, párkapcsolati vagy társas nehézségek kezelésében
- megtaníthat olyan megküzdési technikákat, amelyek a mindennapi stressz és szorongás kezelésében használhatók
- indokolt esetben más szakemberhez – például pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz – irányítja az ügyfelet
Milyen pszichológiai módszereket, technikákat alkalmazhat a pszichológus?
Az alkalmazott módszer mindig az adott személy szükségleteitől függ. A pszichológus például használhat:
1. Támogató beszélgetést és aktív hallgatást
Az egyik legfontosabb eszköz maga a biztonságos, elfogadó beszélgetés. A pszichológus figyelmesen meghallgatja az ügyfelet, visszatükrözi és pontosítja az érzéseit, kérdésekkel segíti az önismeretet. Már az is jelentős segítséget jelenthet, ha az ügyfél egy olyan szakemberrel beszélhet, aki ítélkezés nélkül meghallgatja.
2. A veszteség és a gyász feldolgozásának támogatását
A látás elvesztése sok esetben veszteségélménnyel jár. A pszichológus segíthet abban, hogy az ügyfél felismerje és kifejezze az ezzel kapcsolatos érzéseit, majd fokozatosan kialakítsa az új élethelyzethez való alkalmazkodás saját útját.
3. Kognitív viselkedésterápiás elemeket
Meg lehet vizsgálni azokat a negatív gondolatokat, amelyek akadályozzák az alkalmazkodást. A pszichológus segíthet ennek árnyaltabbá tételében. Segíti a túlzottan negatív, reménytelenséget erősítő gondolatok felismerését és reálisabbá tételét.
4. Relaxációs és stresszkezelési technikákat
A pszichológus megtaníthat egyszerű légzőgyakorlatokat, relaxációs módszereket vagy más feszültségcsökkentő technikákat. Ezek különösen hasznosak lehetnek fokozott szorongás, stressz vagy alvási nehézségek esetén.
5. Megküzdési stratégiák fejlesztését
Közösen feltárhatják, hogy az ügyfél korábban milyen helyzetekben tudott sikeresen megküzdeni nehézségekkel és ezekből milyen erőforrások használhatók fel a jelenlegi helyzetben. Fontos cél lehet annak megtalálása is, hogy a kliens miként tud segítséget kérni és elfogadni másoktól.
6. Önbizalom- és önértékelés-erősítést
A látásvesztés után előfordulhat, hogy valaki kevésbé bízik saját képességeiben. A pszichológus segíthet abban, hogy az ügyfél felismerje meglévő erősségeit, sikereit és kompetenciáit, valamint reálisabb képet alakítson ki saját képességeiről.
7. Problémamegoldó és döntéstámogató technikákat
A pszichológus segíthet egy-egy konkrét nehéz helyzet kisebb, kezelhető lépésekre bontásában. Például: hogyan tud az ügyfél egyedül eljutni egy számára új helyre, hogyan kérjen segítséget, hogyan kommunikálja mások felé a szükségleteit, vagy hogyan alakítsa át korábbi napi rutinját.
Mi lehet a pszichológiai támogatás végső célja?
A cél nem feltétlenül az, hogy az ügyfél mindig jól érezze magát, hanem inkább az, hogy képes legyen a nehéz érzéseit felismerni és kezelni, alkalmazkodni a megváltozott élethelyzetéhez, valamint megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén önálló, aktív és számára értékes életet élhet.
