A Fehér Bot Alapítvány Esélyegyenlőségi klubjának néhány tagjával 2019. január 23-án a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény kiállításait tekintettük meg.
Itt egy nagyszerű időszaki vándorkiállítás volt berendezve, mely 2019. január elejétől várta a látogatókat „A katonai ruházattól az ünnepi viseletekig” címmel. Ez jól tükrözte mennyire széles korokat ölelt át a viseletek tekintetében.
Hat fő kategóriára oszlottak a kiállított ruházatok, viseletek. A legtöbb ruha egyértelműen a huszárkort mutatta be.
12 huszárezred volt Magyarországon (és további hat 1848-49-ben besorozva). „Minden gyerek megtanulja egyszer, hogy kik is voltak a huszárok, és milyen volt a viseletük, de ahogy az évek telnek, úgy szép lassan csak annyi marad meg sokakban, hogy: a huszár lóval jár, díszes ruhái vannak, és jellemzően bajszos”, - hallhattuk tárlatvezetőnk felvezetését, Majoros Zoltánt.
A mentét mindig magával vitte a huszár, mivel sosem tudhatta, hogy mikor lesz hideg, és egyébként is önvédelmi funkciója is volt a kabátnak. Sokszor félvállra, vetve hordták, így a pajzs szerepét vette át, a balról érkező ellenség kardcsapásai ellen. A huszárok általában jobb kézzel kardoztak, ballal fogták a kantárszárat, a bal kéz védelme ezért fontos volt. A dolmány - felsőruházat - és a nadrág általában posztóból készült, huszárezredenként jellemzően eltért a színük, búzavirágkéktől a piroson át a zöldig. A dolmányra és a nadrágra is sujtásokat varrtak, amely sárga, kötélszerű díszítés, komoly védelmi funkcióval. Ha a kard lesújtott, akkor ez a zsinórzat védte a huszár testét, ugyanis nem tudta könnyen átszakítani azt. Időnként még fémszálat is húztak bele, így erősítve az ellenálló képességét. Minél több volt a sujtás a ruhán, annál jobban védett volt a huszár. A főbb, veszélyes pontokra - mint a csukló vagy a comb - külön vitézkötéseket varrtak. Emellett kösöntyűt - derékövet - is hordtak, hasonlóan zsinóros anyagból, amely a borda alatti, a lágy hasi részeket is védte. A ruházat színe és díszítettsége jelezte egyébként a rangokat is.
Bocskai öltönyök is jelen voltak, szám szerint négy darab. Egy hagyományos fekete férfi és három újító női lila és pasztellszínben.
A Bocskai-ruha a két világháború között alakult ki, mint társasági öltözet. Az alapelképzelésben még hétköznapi ruhaként szerepelt, és csak később vált társasági öltözetté. Idővel a frakkot és a díszmagyart előíró társasági eseményeken is Bocskait viseltek. Mostanában már minden ünnepi eseményen elfogadott a viselése, esküvőkön, diplomaosztókon egyaránt. Napjainkra már a választék is megnőtt, úgy színekben, mint stílusban: dupla kunkoros, Kazinczy-ujjú, duplakükkös, háromkunkoros, hagyományos, tükröződő.
Nagyobb egységet jelentett a világháborúk magyar egyenruhái.
A „nagy háború” csuka szürke zubbonyai egy monitor legénységi egyenruha és egy református tábori lelkipásztori viselet is helyet kapott. A második világháború barnás, zöldes posztó egyenruhái domináltak, egy magyar baka, csendőr és egy női vöröskeresztes egyenruha reprezentálta a kort.
A „Katonaruhák és ünnepi viseletek” c. kiállított anyag után két állandó kiállítást is megszemléltünk, mégpedig a Hajdúnánást jellemző „Szalmás” és a paraszti kultúrát bemutató „Ekés – földmíves” kiállítás anyagait.
A szebbnél szebb ruhadarabok és az állandó kiállítás anyagai betekintést adtak egy történelmi kor életviteléről, eszközeiről, egyes korok gondolkodásmódjáról. Sok-sok ismerettel gazdagodva tértünk haza.
Karcagi Márta / művelődésszervező
